Azt hiszem, senkinek se kell bemutatni, milyen érzés az, amikor egész nap egy forró irodában aszalódsz, hiába nyitsz ablakot, akkor is csak a forróság az, ami ömlik befelé és ez a nagy hőség estére sem csökken. Ragdsz-tapadsz, nem tudsz aludni.
Mit tehetünk ilyenkor? Hát, ez remek alkalom egy jó kis éjszaki túrára...
Kicsi csapatunk is így döntött, tekertünk kb 50 km-t a Bükkbe. Mennyire más is ilyenkor minden. Nyugodtan elmondhatom, ismerem a Bükköt, de sötétbe annyira más, sokszor volt olyan érzésem, hogy nem is tudom hol vagyunk :-)
Útvonal: Eger - Berva völgy - Kálmánhegyi út - Piros + - Mellér völgy - Felsőtárkány
A rajtot követően kellemes tempóba haladtunk, nem fáztunk. Kb 8 óra lehetett, de még mindig legalább 30 fok volt. Ahogy beértünk a Berva völgybe, kellemes idő fogadott, nagyon jól esett. A jó társaságba gyorsan teltek a kilométerek, hamarosan elértük a Kálmán-hegyi utat. Erről az útról azt kell tudni, hogy hosszan kanyarog a Bükkbe, kellemesen emelkedve. Ha végig megyünk rajta, Olasz kapu érintésével egészen Bánkútig juthatunk (piros bicajos jelzés). Én kedvelem, de sokan nem :-) Kb 6-7 km után utunkat a piros jelzésen folytattuk, ami vissza vitt minket a Berva völgyi "aszfalt" útra. Mondanom se kell itt már kellőképpen ránk sötétedett, szükség is volt a lámpákra... Innen egy igen izgalmas szakasz következett, jó kis vízmosásos lejtővel. Sikerült is majdnem borulnom egyet, de szerencsére sikerült megzabolázni az elszabadulni készülő paripát. Miután túléltük ezt a részt, megvártuk csapatunk lemaradó tagjait és gyönyörködtünk kicsit az éjszakai égboltban, ami egy kellemes meglepetést tartogatott számunkra, láttunk "világító felhőt" (http://hirek.csillagaszat.hu/a_het_csillagaszati_kepe/20070701_hetkepe.html). Kis időzés után tovább folytattuk kalandunkat egy igen meredek lejtős szakaszon. Miután túléltük az első igazán "kamikáze" részt elértük az aszfaltutat.
A kissé romos állapotú aszfaltozott úton folytattuk kalandunkat a Mész-völgy felé. Itt be kellett iktatnunk egy kis kényszerpihenőt egy defekt miatt. Úgy látszik a korábbi csipkebokros szakaszok megtették a hatásukat... Nem mondom, igen érdekes élmény sötétben defektet szerelni. Tekerés közben fel sem tünt, hogy mennyi hangal van tele az erdő éjszaka, csak a bringák suhanása és a menetszél hallatszott, most pedig mindenhonnan apró zörejek. Láttunk is előttünk átugrani egy termetes szarvastehenet.
A túra további része nyugalmasan telt, már csak egy rövid emelkedő választott el minket a jól megérdemelt gurulástól. Lefelé egy igen jó dózerúton haladtunk, ami így sötétben mégis kicsit új volt, a lámpák ellenére sikerült eltalálnom elég sok keréknyomot, de legalább volt egy kis izgi. Felsőtárkányt elérve, nagyon furcsa volt ismét fényt látni, még a viszonylag halovány közvilágítás is igén élesnek tűnt.
Azt hiszem, ez egy nagyon jó ötlet volt, hogy tv helyett inkább a hűs erdőbe tekerünk egyet...
Miért is a Bükk? A válasz egyszerű, mert imádom és az a célom, hogy rajtam kívül még sokan hasonlóan érezzenek, mert itt élek a lábánál Egerben.
Sokan el sem tudják képzelni, hogy milyen szépségeket rejt Magyarország eme gyöngyszeme.
Remélem egy-két túraötlettel sikerül bemutatnom, hogy mire is gondolok.
Addig is pár fotó:
